Baleset-megelőzés: Elsőbbségadás
Az érintés miatt van… Ha egy igazi városban jársz – tudod – összefutsz másokkal… Beléd botlanak. L.A.-ben senki sem ér hozzád. Üveg és fém között élünk. Szerintem annyira hiányzik ez az érintés, hogy a karambolokkal is ezt az űrt akarjuk betölteni."
Az Ütközések című – immár Oscar-díjas – film kezdődik ezekkel a mondatokkal. A film döbbenetes, sohasem feledhető módon mutatja be azt, hogy hogyan keresztezhetik egymást emberi életek előre ki nem számítható módon, miközben – mint számtalan biliárdgolyó – átszelnek egy „Sors” nevű teret, és ha úgy adódik ütköznek, letérítve egymást eredeti pályályukról…
Amikor tanúi vagyunk egy ilyen „ütközésnek”, hajlamosak vagyunk azonnal értékelni és ítélkezni, meggondolatlanul egy ember után kutatva, akit bűnbakká tehetünk, pedig sokszor nem lenne baj, ha emlékeznénk a „semmi sincsen egészen úgy” tapasztalatára, amely a mi hétköznapjainkat is át- meg átszövi.
A Sors nevű tér általában mindenkinek több lehetséges utat kínál. Jelen írásunk célja is annak bemutatása, hogy a közlekedésben az átvitt értelemben vett utak közötti választás – a közismert szabályozottság miatt – lényegesen egyszerűbb, mint egyéb életszférákban. A rossz választás azonban nagyságrendekkel kockázatosabb, mint sok más területen.
A nagyvárosi közlekedés rengeteg „pályamódosítást” produkál. Az alábbi eset azt illusztrálja, hogy ezek a „pályamódosítások” sokszor mindkét ütköző fél részéről elkerülhetőek lennének, még akkor is, ha formálisan csak egy személy visel értük felelősséget. Célunk annak tudatosítása, hogy a közlekedésben a megfontoltság elsősorban nem azért üdvös, mert megóv a felelősségünket firtató esetleges eljárásoktól, hanem azért, mert a szabályokon túl egyfajta plusz biztosítékát adja annak, hogy épségben megérkezzünk oda, ahova készülünk. A szabálykövetés önmagában nem cél, csak eszköz. Léteznek azonban más eszközök is.
A legutóbbi számban egy esettanulmányon keresztül azzal foglalkoztunk, hogy motorkerékpárunkon ülve egy gyalogos-átkelőhely megközelítése során milyen körülményekre kell odafigyelnünk. Rávilágítottunk arra, hogy defenzívvé akkor válhat egy járművezető, ha tudat alatt egyfajta belső párbeszédet folytat, ami segíthet abban, hogy a közlekedés többi résztvevőjének szándékait jobban megértse. A motorosnak így több lehetősége nyílhat egy adott veszélyhelyzet elhárítására.
A defenzív vezetői stílus árnyaltabb bemutatása érdekében tudatosan egy olyan baleseti szituációt választottunk ki, melyért a motorkerékpár vezetője formálisan ugyan nem volt felelősségre vonható, a baleset azonban a másik fél szabálytalansága mellett is elkerülhető lett volna, ha a motorkerékpár vezetője beleképzeli magát a mai nagyvárosi forgalomban részt vevők közlekedési szokásaiba.
Esettanulmányunk ismertetését néhány elvi jellegű megjegyzés kell hogy megelőzze: A jelzőlámpával ellátott kereszteződésekben a keresztező forgalmat szabályozó készülékeket úgy állítják be, hogy az egyik irányból haladók számára a jelzőlámpa pirosra váltását követően a másik irányból haladó járművek csak néhány másodperc múlva kapnak zöld jelzést. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a kereszteződési négyszöget még egy esetleges torlódás esetén is ki lehessen üríteni, tehát a forgalom úgy indulhasson meg a másik irányból, hogy ekkor már biztosan ne tartózkodjon ott a keresztező irányból érkező jármű. Ha képzeletben végigpörgetjük magunkban a fényjelző készülékek különböző színképeit, és főleg azok sorrendjét, magunk is könnyen rábukkanhatunk azokra, amelyek átmenetet képeznek a három fő jelzés között. Az egyik a folyamatos sárga fény, a másik a piros és sárga fény együtt. A gyakorlati tapasztalatok szerint a közlekedés résztvevői hajlamosak megfeledkezni ezen két átmeneti jelzés gyakorlati jelentőségéről, ami finoman szólva nagy hiba. A folyamatos sárga fénynél főszabály szerint meg kell állni, továbbhaladni csak akkor szabad, ha biztonságosan megállni már nem lehet. Ez utóbbi esetben azonban már arra kell törekedni, hogy az útkereszteződést mielőbb elhagyjuk. A piros és sárga fény együtt a továbbhaladás tilalmát jelzi. Ne felejtsük el, hogy a közlekedésben minden jelentés egy másik jelentéssel van összefüggésben. Ahogy gyermekkorunk egyik kedvenc hőse Milne mottója szerint okoskodik: Minden mindennel összefügg, és amit látok, az nemcsak önmagából levezethető jelentése miatt fontos, hanem a további összefüggések miatt is.
Most pedig – hogy a bevezetést tekintve stílszerűek legyünk – lássuk a nap mint nap ismétlődő történet dramaturgiáját!
Valaki Budapest egyik forgalmas, osztott pályás és a haladási iránya szerint négy forgalmi sávból álló útján közlekedik egy személygépkocsival. Hősünk egy útkereszteződéshez közeledik, ahol egyenesen szeretne továbbhaladni. A járművek forgalmát az útkereszteződésben fényjelző készülék irányítja. A vezető a megengedett legmagasabb – 50 km/h-s – sebességgel közeledik, amikor azonban tudatosodik benne, hogy a fényjelzés viszonylag hosszabb ideje zöld, gyorsít egy kicsit, és végül 60 km/h-s sebességgel készül behaladni a kereszteződési negyszög területére. Innentől kezdve a fényjelzés tényleges változását nem is nagyon figyeli, hiszen ő már eldöntötte, hogy a kereszteződésen átmegy, és magatartását – sebességét és figyelmét – ennek megfelelően alakítja. Pedig ha figyelne, tudná, hogy a lámpa időközben sárgára vált, ami azt jelzi: a forgalom iránya a kereszteződésben hamarosan megváltozik.
A személygépkocsi vezetőjének útját egy másik igen nagy forgalmú – és szintén osztott pályás – út keresztezi, amelynek közepén villamosszerelvény közlekedik. A villamosnak a történet szempontjából mindössze annyi jelentősége van, hogy nehezíti a keresztező utakon közlekedők számára egymás észlelését.
Motorosunk ugyanebben az időpontban a személygépkocsi útját keresztező úton közlekedik, és a másik jármű haladási irányából nézve jobbról balra halad. Mielőtt a motorkerékpár vezetője az útkereszteződéshez érne, útját két forgalomirányító fényjelző készülék is szabályozza, az egyik a két nagy út kereszteződésében van elhelyezve, a másik kissé korábban, egy másik kereszteződésben. A lámpák közötti távolság viszonylag csekély. A motorkerékpár vezetője ez utóbbi – tehát a nagy kereszteződéshez képest távolabbi – forgalomirányító fényjelző készülék szabad utat jelző zöld színképe mellett, álló helyzetből indult el. Miután ismeri az adott útszakaszt, rutinból úgy számol, hogy szokásos tempójával éppen akkor fog a másik lámpához érkezni, amikor az számára már szintén zöld félnyjelzést ad. Éppen csak arról feledkezik meg, hogy az áthaladást egyértelműen tiltó, illetve kifejezetten megengedő két jelzés között van egy harmadik: a piros és sárga fény együtt. Amennyiben motorosunk nem saját – egyébként többnyire biztonságos megoldásokat nyújtó – rutinjára hagyatkozna, és fejben nem döntené el már a korábbi fényjelzéstől való elindulásnál, hogy mit fog tenni, jobban járna. A motoros a továbbiakban ugyanúgy nem figyeli a lámpát, mint ahogy a személygépkocsi vezetője. Motoros hősünk a tanúk vallomása szerint még egy rövid egykerekezéssel is elkápráztatja a többi járművezetőt, annyira biztos a dolgában.
Ahogy mondani szokták, a „színen” ekkorra megjelent már minden fontos szereplő, és körülmény. Ha lenne valaki, aki az adott útkereszteződés forgalmának megfigyelésével múlatja az időt, ő azt is tudná, hogy a két – egyébként rutinos – vezető nemkívánt talákozása immár elkerülhetetlen...
A motorkerékpár vezetője számára az együttes piros és sárga fény azzal egy időben jelenik meg, amikor a személygépkocsi vezetőjét a sárga fény arra figyelmezteti, hogy a forgalmi rend meg fog változni. Mire a motorkerékpár vezetője a szokásosotól eltérő, kissé nagyobb tempóval megérkezik a második fényjelző készülékhez, – motorkerékpárja 3 másodperc alatt képes 100 km/h-s sebességre gyorsulni! –, a jármű kb. 55 km/h-s sebességgel halad. A tőle balra elhelyezkedő villamostól esélye sincs időben érzékelni a közeledő személygépkocsit. (És valljuk be, ekkora sebesség és ilyen eltökéltség mellett – villamos ide vagy oda – nagyjából már úgyis mindegy.) Az adott napon azonban – és ezt maga sem érzékeli – kissé gyorsabban halad, ezért hamarabb ér a másik kereszteződés előtti útszakaszhoz, és – ami nem elhanyagolható – nagyobb sebességgel is, mint egyébként. Ez a sebesség nagyobb annál is, mint amit hősünk akkor érne el, ha merő óvatosságból saját szemével igyekezne meggyőződni a második lámpa tényleges színjelzéséről, és nem szokott „kalkulációira” hagyatkozna. Számára teljesen váratlanul bukkan fel balról a személygépkocsi, és annak ellenére, hogy vészfékezéssel illetve elkormányzással mindketten megkísérlik a lehetetlent, a motorkerékpár nekiütközik a személygépkocsi jobb oldalának. A motorkerékpár vezetője elengedi a járművet – hiszen őt a motor eredeti sebessége továbbröpíti, míg járműve „elakad” a személygépkocsiban –, és hatalmas erővel egy járdaszigetre zuhan, miután egy reklámplakátot tartó oszlopnak is nekicsapódott. Mindezek eredményeként a motoros egyik lábánaknyílt törésében megnyilvánuló súlyos, valamint több zúzódásban megnyilvánuló könnyű sérüléseket szenved. A motoros nyílt lábszártörése nem gyógyul maradéktalanul, és további életében kénytelen lesz megbékélni egy korlátozottabb mozgás lehetőségével.
Természetesen egyértelmű, hogy a két vezető útkereszteződésbe való behaladásának másodpercét tekintve a személygépkocsi vezetője az, aki a balesetért felel, hiszen ebben a pillanatban a lámpa neki már piros jelzést ad, miközben motorosunk a zöld jelzés alatt fut be a kereszteződési négyszögbe. Egy folyamat azonban sohasem ítélhető meg annak egyetlen kiragadott másodperce alapján. Sem a közlekedésben, sem máshol.
Tegyük fel a kérdést: ismerve a motorkerékpár csodálatos fizikai képességeit, szükség volt-e valóban arra, hogy a motoros (a sértett) zöld jelzésre átlagos vezetői magatartást meghaladó módon gyorsítsa ki a járművét? Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a motoros számára nem lehet semmit felróni, azonban mégiscsak ő ült a „gyengébb” felépítésű járművön az adott szituációban. Tudva tehát, hogy a motoros sérülési kockázata bármilyen közlekedési konfliktusban lényegesen nagyobb, mint egy személygépkocsiban ülőé, érdemes lett volna a motorosnak végiggondolnia, hogy az érintett kereszteződésben – ahol köztudottan sokan hajtanak be sárga vagy piros jelzés ellenére – mit eredményezhet, ha úgy indul meg zöld jelzésre, hogy a motorkerékpár gyorsulási teljesítményét maximálisan kihasználja. A defenzív vezetés és gondolkodás a motoros esetében súlyos sérülésének elkerülését eredményezhette volna, még akkor is, ha nem ő hágott át közlekedési szabályt.
Ha meggondoljuk, hogy a motorkerékpár vezetője egy másodperccel később a kereszteződéshez érve már csak egy előtte elsuhanó jármű miatt mérgelődne, úgy tűnik, meglehetősen nagy árat fizetett azért, mert valaki más hibázott, és mert az óvatosság neki sem tartozott a fő erényei közé…
Forrás: Motorrevü 2006/10 - Szöveg: dr. Kollár Zsuzsanna (jogász), Dalos Attila (igazságügyi műszaki szakértő)
Korábbi Biztonságtechnika hírek:
Általában hosszú távra, legalább három-öt szezonra vesz az ember ruhát, sisakot stb-t. Hogy ennyi idő alatt garantáltan ne legyen baj a szett egy dara...
A SHARK ötlettára kifogyhatatlan! A francia gyár újító szelleme nem pihen, és 2011-re – a múltkor már bemutatott Vision-R sisak mellett – további fejl...
