Baleset-megelőzés: Balesetek - más aspektusból
Sajnálatos módon a média eddig nem szentelt elég nyilvánosságot annak a ténynek, hogy egy elkövetett vagy elszenvedett balesetnek milyen jogi következményei vannak. Ne menjünk nagyon a dolgok elébe, csak egy gondolatébresztő: Tudják Önök azt, hogy akár fogházbüntetést is kockáztat az, aki lakott területen belül ugyan nem halad gyorsabban 50 km/h sebességnél, de a gyalogátkelőhelyen féktávolságon belül kilépő gyalogost halálra gázolja?
Ráadásul mi történik akkor, ha mindez nem 50 km/h, hanem jóval magasabb tartományban történik?
Friedrich Dürrenmattnak, az igazságszolgáltatás és a lélektan kapcsolata iránt élénken érdeklődő írónak van egy híres kisregénye, amelynek címe: A baleset.
A groteszk történet alapötlete brilliáns: Három öregember: egy nyugalmazott ügyész,
egy kiöregedett ügyvéd és egy „leszerelt” bíró különös társasjátékkal igyekszik elmenekülni a nyugdíjas évek kiüresedettsége elől: esténként eljátsszák régi foglalkozásukat. Az elromlott autója miatt bajba kerülő és éjszakára szállást kérő Trapsnek a házigazda (a bíró) eleinte kissé tartózkodóan, majd egyre lelkesebben magyarázza el, mit is jelent ez: a játék leginkább úgy érdekes, ha élő személyekkel és velük megtörtént eseményekkel játszanak. Traps – miközben kíváncsian tudakolja, vajon rá miféle bűncselekményt „osztanak” aznap este – még nem is sejti, hogy a három férfi mennyire komolyan gondolja azt, amit az ügyész válaszol az utazó bátortalan kérdésére: „Ez lényegtelen, bűncselekmény mindig akad.”
Dürrenmatt megdöbbentô végkifejletű kisregényében bámulatos érzékenységgel
és lényeglátással mutatja be azt, hogy a laikus „vádlott” egy véletlen esemény – egy
baleset – folytán miként válik kiszolgáltatottjává egy addig általa nem ismert, különös
procedúrának.
Jelen sorok írója közlekedési büntetőjoggal foglakozik, tapasztalatai ezért a közúti
közlekedési események nemkívánatos hatásai közül a legsúlyosabbakhoz, és a „különös procedúrák” közül talán a legtöbb félreértéssel övezett eljáráshoz – a büntetőeljáráshoz – kötődnek.
A közlekedési büntetőjoggal foglalkozó jogászok munkája sajátos jellegzetességeket
mutat: Mindennapi tevékenységük során – legyenek bírák, ügyészek vagy ügyvédek –
olyan emberek sorsát befolyásolják mélyrehatóan és hosszú távon, akik az „átlag” polgártól nem sokban különböznek, jellemüket és indíttatásukat tekintve távol állnak a büntetőjog más ágazatainak alanyaitól, nincsenek bűnözői hajlamaik, az általuk elkövetett gondatlan szabályszegések és azok eredményei, a balesetek, számukra is váratlanul és nem kívánt módon alakítják át addig megszokott, hétköznapi életüket. Kriminológiai szempontból egy egészséges, átlagos etikai és jogi értékmércével rendelkező ember számára általában lehetséges az életet a büntetőtörvényekkel való különösebb összeütközés nélkül leélni. Az átlagember nem lop, és nem támad erőszakosan mások életére, és e társadalmi normák betartása a többség számára nem okoz különösebb nehézséget. A közlekedés viszont speciális „terep”, egy össztársadalmi szempontból hasznos tevékenység, amelynek azonban vannak előre jól kalkulálható, nemkívánatos hatásai. A közlekedés ráadásul jól tükrözi egy társadalom általános morális állapotát. Aki könnyelmű, itt is könnyelmű, aki gátlástalan, itt is gátlástalan, és a túlzottan lelkiismeretes embernek itt is megvannak a maga aggályai. Ami azonban a társadalmi viszonyok egyéb ágazataiban még megengedett, de legalábbis nem büntetendő, az a közlekedésben nemcsak a szabályok megszegését jelenti, hanem kifejezetten közveszélyes hatású lehet. Ha a közúti közlekedésben zajló folyamatok az emberi akarattól függetlenül és hirtelen nemkívánatos irányba fordulnak, azt hétköznapi nyelven balesetnek nevezzük. A baleseteknek mindig van egy kiváltó okuk, amely lehet emberi magatartás, a jármű műszaki hibája vagy a közlekedési környezet (elsősorban az út) valamely sajátossága. A cikksorozatban az emberi magatartásra visszavezethető balesetek közül kizárólag a közúti közlekedés résztvevőinek gondatlan magatartása folytán bekövetkezett eseményekkel foglalkozunk majd, vagyis olyan helyzetekkel, amikor a baleset felelősének „esze ágában” sem volt másokat (vagy önmagát) veszélyhelyzetbe sodorni. Nem célunk a szándékos veszélyeztető közlekedési magatartások vizsgálata, azok ugyanis viszonylag ritkábban fordulnak elő, és az ilyen elkövetők befolyásolhatósága keményebb eszközöket kíván, mint egy motoros szaklap által kínált fórum.
A baleseteket általában két oldalról lehet – legalábbis elméletben – megvizsgálni: A
balesethez vezető okok, illetve a baleset következményei (ideértve a közvetlen következményeket és az állam által alkalmazott szankciókat egyaránt) irányából. Úgy véljük, hogy ebben a cikksorozatban az elôbbieknek kellene nagyobb terjedelmet szentelni, és a következményekkel is inkább abból a megfontolásból érdemes foglalkozni, mely szerint azoknak is lehet visszatartó erejük.
Egy közlekedési büntetőügyekkel foglalkozó jogász számára valódi kihívás a közúti
közlekedés résztvevőinek egyik legmobilabb, ugyanakkor legsérülékenyebb csoportjával
– a motorvezetőkkel – megismertetni, hogy a büntetőeljárások milyen tapasztalatokat
szolgáltatnak az emberek egymás és önmaguk iránti felelőtlenségével kapcsolatban.
Olyan tapasztalatok ezek, amelyeket nem riasztásul szánunk másoknak, hanem
azért, hogy a közlekedésben részt vevők többségének ne kelljen saját bőrén megtapasztalnia azokat a következményeket, amelyek egyébként a legtöbb esetben elkerülhetőek. Amennyiben egy-egy adott ügy bemutatása kapcsán szükséges és lehetséges, a büntetőjogi szankciók bemutatásával igyekszünk majd teljessé tenni a történeteket és a tanulságok körét, célunk mégis elsősorban annak tudatosítása, hogy létezik prevenció, és minden baleseti okkutatás – legyen az jogi vagy műszaki – ennek a prevenciónak a szolgálatában áll. Célunk továbbá annak a tévképzetnek az eloszlatása is, amely szerint a közúti járművek vezetői egyfajta kiismerhetetlen és általuk befolyásolhatatlan folyamat eredményeként válhatnak felelőssé vagy áldozattá egy közúti baleset kapcsán.
R
ugaszkodjunk el egy kicsit a közlekedésbiztonság hétköznapi tartalmától, és
nézzünk meg néhány szakterületet, amely hozzájárulhat a közlekedés biztonságának fokozásához. Nagyjából kijelölve ezzel a cikksorozat következő darabjainak irányát, két területre érdemes itt felhívni a figyelmet: A közlekedés jogi és műszaki feltételeire.
Sokan nem is gondolnak arra, hogy a KRESZ-szabályoknak milyen fontos szerepük van a közlekedés biztonsága szempontjából. A közúti közlekedés szabályai alapvetően úgy vannak kitalálva, hogy ha azokat minden közlekedő betartja, akkor – eltekintve a jármű működésével összefüggő és váratlanul fellépő műszaki hiba valamint az út illetve annak környezete által kiváltott rendellenességektől, továbbá a rendkívül ritka forgalomszervezési problémáktól – a közlekedés résztvevői nem találkoznak, vagyis baleset nem jön létre. Biztos sokan láttak már olyan sebességkorlátozó táblát, amely köszönő viszonyban sem volt azzal a forgalmi környezettel, amire a tábla utalt. „Az ilyen és ehhez hasonló jelzőtáblák későbbi balesetek forrásai lehetnek, hiszen értelmetlen sebességkorlátozást az ellenőrzés hiánya miatt egy idő után senki sem fog betartani.” A baj csupán ott kezdődhet, ha a sebességkorlátozó tábla megalapozott szerepet tölt be, azonban a korábbi beidegződések miatt itt is áthágjuk az előírásokat. Tehát látható, hogy a közlekedés biztonsága nemcsak rajtunk, a közlekedésben részt vevőkön múlik, hanem a KRESZ szabályrendszerének megfogalmazóin és a forgalomszervezőkön is. Ehhez kapcsolódik egy másik példa is, miszerint egy jogszabály nem ér semmit akkor, ha az arra hivatottak nem gondoskodnak annak betartatásáról. Tiltott tevékenység például menet közben kézben tartott készülékkel telefonálni. Egy forgalmas délelőtti órában érdekes lenne a biztonság őreinek megfigyelni, hogy száz autósból hányan szegik meg ezt a szabályt, ugyanakkor emiatt még egyetlen intézkedő rendőrt sem láttunk. Nem is merünk arra gondolni, hogy mi lenne, ha egy skandináv országhoz hasonlóan Magyarországon is bevezetnék azt a szabályt, hogy ha valaki a jogosítvány megszerzését követő 2 évben vezetés közben dohányzik, akkor visszavonják a jogosítványát. Szóval, egy értelmes jogszabály is csak akkor ér valamit, ha a hatóság részéről van arra szándék és kapacitás, hogy azt betartassák.
Amennyiben a motorrevü olvasóit más jogi összefüggések – pl. a polgári jogi felelősség,
biztosítás stb. – is érdekelnek, természetesen azoknak is szentelünk teret és időt. (Folytatjuk)
Forrás: Motorrevü 2006/7 - Szöveg: dr. Kollár Zsuzsanna jogász, Dalos Attila (igazságügyi műszaki szakértő)
Korábbi Biztonságtechnika hírek:
Általában hosszú távra, legalább három-öt szezonra vesz az ember ruhát, sisakot stb-t. Hogy ennyi idő alatt garantáltan ne legyen baj a szett egy dara...
A SHARK ötlettára kifogyhatatlan! A francia gyár újító szelleme nem pihen, és 2011-re – a múltkor már bemutatott Vision-R sisak mellett – további fejl...
