Még mindig az óceán partján haladt a mezőny, de most eső is áztatta a kalandorokat. Kisebb technikai gondokkal megúszták a 12 szakaszt a versenyben maradottak.
Budapest-Bamako 12. szakasz: Cap Draa-Sidi Ifni
Végre ismét szállodában aludhattak a szerencsésebbek, ami igazán nem volt drága (átszámítva 1250Ft/fő/éj) és kipihenten vághattak neki a 7 órás szintidőben meghatározott feladatok megoldásának. Mivel az elmúlt napok tapasztalatai azt mutatták, hogy a járművek erős igénybevételnek vannak kitéve, ezért a résztvevők találékonyabban próbálták teljesíteni a feladatokat. Ugyanis a megoldandó feladatok közötti útvonalat maguk határozzák meg a versenyzők. Gondolva arra, hogy a verseny végeztével még haza is kell jutni a járműveikkel Agadirból (újabb 8.000 km) ezért kíméletesebb üzemmódnak megfelelő útvonalakon próbálnak haladni az előrelátóbbak. Az első faladat megoldásához be kellett vállalni egy dűnesort, amelyen átkelve hamarabb le lehetett jutni az óceánpartra. A versenyzők izgalmát csak fokozta, hogy nem tudták mikorra várható a dagály.
Sajnos bálnatetemet is lehetett látni a parton…
A vizes homokba persze most is páran beragadtak, ami megalapozta a mai edzést és folytathatták útjukat a parton még 25-30 km-en át. Azután a kanyargós szerpentinek következtek, persze megint sok-sok kővel. De most legalább zöldült a kalandorok szeme elé kerülő táj, amit már nagyon régen nem láthattak. Marokkó újabb arcát mutatta meg számukra és még az eső is áztatta őket.
Kun Árpi és Cé (Várai Attila) motorja igencsak csúszkált ezeken a részeken, ami nem egyértelműen a gumiknak róható fel. Ugyanis a marokkóiak valami fényes, bitumenhez hasonlító cuccal tömködik be a tátongó lyukakat és ez vizes állapotában jégpályává változik. (viszont száraz időben jól tapad) Ráadásul Cé barátunk motorjának a blokkja elrepedt azon a helyen, ahol az oldalsztender van hozzá rögzítve (hova máshová lenne…). Ugyanis nemrég kapott egy követ, amit igencsak megérzett, most pedig elkezdett szivárogni belőle az olaj.
Vettek hőseink egy kétkomponensű gyurmát, amivel látszólag sikerült orvosolni a problémát, miközben az oldalára fordított motor az alkalmi útszéli műtőasztalon (jelen esetben nevezzük útpadkának) pihent.
Mező Janiék is küzdöttek egy párszor már defekttel, amit csak a szervizkamionosok segítségével tudtak orvosolni, mert a pótbelső is lyukas volt, amit magukkal vittek. Most megragasztották mindkettőt.
Az élmezőny sorrendje nem változott a 12. szakasz teljesítésével, de a csapatok közül páran tervezik az óvás benyújtását, csak először meg kell bizonyosodni a jogosságáról, különben 10 pont levonást von maga után.
Valószínűleg lesz miről sztorizgatnia itthon majd a résztvevőknek, hisz sokan már a hátralévő napokat számolgatják. Úgy vélik, hogy Afrika mesés, de kemény szakaszai miatt a marokkói rész is megterhelő volt. Valamint kicsit csalódottan közelednek Agadir felé, ahol a verseny véget ér.
A Bamako felé tartó csoportról most kevesebb információ szivárog hozzánk, ami nem feltétlenül jelent rosszat, figyelembe véve a térerő hiányát a mauritán részen.
TOTOS
Budapest-Bamako 2010: Buli kifulladásig a célban
